Aki folyamatos idő- és teljesítménykényszer alatt dolgozik és él, annak bizony törődnie kell saját szervezetének “karbantartásával”, szellemi és fizikai erejének regenerálásával. A szervezet vészjelzéseit nem vesszük komolyan, és csak akkor gondolunk az egészségre, amikor már orvosi beavatkozás nélkül nem vagyunk képesek azt helyreállítani. Mondjuk, hogy két végén égetjük a gyertyát, de valójában nem gondoljuk végig, hogy mint autónknak, testünknek is szüksége van megfelelő “üzemanyagra”, rendszeres “műszaki ellenőrzésre”, a “kenőanyagok” és folyadékok cseréjére, feltöltésére, a “motor” tisztítására.